Leszogezem: nem vagyok depresszios. Csak megint sokat gondolkodom. De leszogezem: csak most. Mar jo ideje nem is csinaltam ilyet. Talan megint sok az idom. Amugy gozom sincs, mirol is akarok most irni. Csak erzem, hogy van valami, ami kikivankozik belolem. De hogy mi? Fogalmam sincs. Irodalmat kellett volna tanulnom. Akkor talan most tobb ihletem lenne, es meg is tudnam fogalmazni azt, amit szeretnek. Olyan irodalmiasan. Koltoien. Hogy valami maradando legyen. Hogy mondjuk legalabb egy ember azt mondja: ezt erdemes (el)olvasni. Vagy valami ilyesmi. Amugy most este van. Megy a zene, es nem igazan talalom fel magam. Olvasni akartam, de nem kot le semmi. Talan jatszanom kellett volna valamit. De az most nem lenne eleg. Valami hianyzik. Valami. Talan nem is hianyzik semmi. Talan tul sok van valamibol. Na de mibol? Hulye kerdesek. Valaszok meg nincsenek. Talan megint csak a semmin ragodom. Hogy jo-e ez igy, ahogy van. Tenyleg: jo ez igy, ahogy van? Persze, hogy jo. Miert ne lenne az? De valami megis hianyzik. Egy erzes. Egy tett. Valami, ami elore mozdit. Mert most allok egy helyben. De indulni kene. Valamerre. De vajon merre? Talan nem is kene surgetni az indulast. Talan csak egy helyben kene allnom, es varni. Es szemlelodni. Eszrevenni valamit. Meglatni valamit, ami jelezne, hogy merre is induljak el. Zene kikapcs. Na igy jobb. A gondolatok kevesbe szaladnak el. Gondolatok? Nem is gondolok semmire. Pedig probalkozom. Igazan probalkozom. De az allapotom siralmas. Csak vagyok. Vagyok es nem gondolok semmire. Ha par masodpercig nem irok, akkor mar nem is latom, amit eddig irtam. A semmi allapotaban vagyok jelenleg. Semmit sem erzek, semmire sem gondolok. Csak irok. A semmit. Jo, mi? Talan be is kene fejezni. Foleg, mert este van, es mar aludni kene. Meg amugy sincs kedvem ehhez az egeszhez. Ha legalabb lenne egy darab (ismetlem: csak egy darab) olyan gondolatom, ami ertelmes lenne, amirol lehetne irni, ami talan erdekelne mast is, akkor erdemes lenne itt ulni es irni. De nincs ilyen gondolatom. Soha nem is volt. Na jo... Talan neha akadt egy-ketto. De errol masokat kellene megkerdezni. En elegge elfogult vagyok. Merengek. Erzem, ahogy a kulvilag dolgai tortennek, de ram nincsenek hatassal. Mintha egy filmet neznek. Vagy csak... Nem is tudom. Ennek sincs ertelme. Minek is irogatok itt egyaltalan? Feszultseg levezetese! Ez az! Ezert irok most. De vajon miert vagyok feszult? Jo a kerdes. Okom nincs ra. A testemet hellyel-kozzel elfogadtam mar, meg teszek is azert, hogy szamomra megfelelo legyen, a gondjaim nagy reszet sikerult mar megoldanom, a pasim szeret engem, semmi gondunk sincs, es megis... feszult vagyok. Komolyan ne kerdezze meg senki, hogy miert, mert nem tudom. Tul sok az ido, keves a tennivalo. Nalam ez a mondas ervenyesul. Faradt vagyok. Jo lenne mar aludni. Aludni, es megujulva felebredni. Lerazva magamrol ezt a feszultseget, amitol nem erzem jol magam. Nem vagyok depresszios. Csak nem erzem jol magam. Ez sem igaz. Jol erzem magam. Csak erzek magamban egy erzest, ami nem jo. Ami meg akar enni. Fel akar emeszteni. De nem hagyom neki. Nagy kuzdelem aran jutottam el idaig. Nem hagyom, hogy a bolond, orult gondolatok megint visszarantsanak a melybe (ahol mellesleg nagyon ihletdus allapotok uralkodnak). De kit erdekel az ihlet? Hiszen ihlet nelkul normalis eletet elni jobb, mint rengeteg ihlettel nem normalis eletet elni. Lassuk be, nem vagyok egy iro alkat. Pedig milyen jo lenne! Irhatnek konyveket, verseket, ertelmes gondolatokat, segithetnek akar masokon vagy egyszeruen csak szorakoztathatnam a nepet. Milyen jo is lenne! Valami hasznos dolgot csinalni. Masok szamara hasznosat. Talan majd egyszer. Elvegre is ido, mint a tenger, nem igaz? El is megyek most aludni. Hatha megalmodom, mivel is tudnek az emberek hasznara lenni. :)