Bar mar ezer eves a dolog, megis fel tudja kavarni az embert. Csak meglatsz egy kepet rola, es osszeszorul a szived. Pedig mar semmi jelentosege. Megis... ha masvalakivel latod, azt gondolod... Vajon jol tettem? Persze a valasz igen. Hiszen a jelen korulmenyeknel nem is kellene jobb! De akkor megis... Miert valt ki ilyen reakciot az emberbol egy kep? Bizonyara masoknal is igy van ez. Talan azert, mert nem felejtjuk el, hogy kik voltunk, kikkel voltunk. Meg ha nem is hianyzik a mult, akkor is erzunk az elmult dolgok irant valamit. De hogy mit? Ez mar egy masik kerdes. A szivunk osszefacsarodik. Persze nem sajnaljuk mar a tortenteket, de attol meg a kerdes ott kisert... Igy kellett lennie? Jo ez igy? Nos, ha a masikat masikkal latjuk, s a mi eletunk is tokeletes, akkor igy kellett lennie. De azert ott motoszkal a gondolat, hogy annak idejen vele terveztunk. Most meg? Gyorsan es rengeteget valtoznak a dolgok, ahogy az ember maga is. Amit akkor akartunk, ma mar nem fontos.

Mindenesetre minden jo ugy, ahogy van. Ott vagyok, ahol lennem kell, es mindenki mas is ott van, ahol jelen pillanatban lennie kell. A regi dolgok elmulnak, de hagynak maguk utan egy kis erzelemfoszlanyt, hogy ne felejtsuk el, kik voltunk. Hogy tudjuk, jo iranyba megyunk-e. En egeszen biztosan.